13. fejezet

- Komolyan ez egy igen volt?
- Nem - mosolyog szemtelenül.
- Oké, én akkor mégis igennek veszem.
- Vedd is. Elmegyek veled a Marsra is... Menjünk a Marsra!
- Mars a Marsra! -nevetek saját magamom, ő pókerarccal néz.
- Nem vagy vicces.
- De azért egy kicsit... -alkudozom.
- Ja egy kicsit -hagyja rám, de mielőtt örülhetnék magamnak folytatja -Az a kicsi az, az, ahogy magadon nevetsz.
- Nem, te vagy a kicsi - vágok vissza élből. Csend. Mintha lefagyott volna. Nézett rám kitágult szemekkel és elnyílt ajkakkal.
- Mond mégegyszer -követelte hitetlenkedve.
- Miattad vagyok egy kicsit vicces -jut eszembe hirtelen a megoldás, ami nem is áll messze az igazságtól.
- Ez igez -ért egyet bólogatva -de közben összehúzott szemekkel gyanakodva méreget -Figyellek -suttogja végül. Percekig bámulunk egymás szemébe. A zöld találkozik a kékkel. Mily' költöi. A fű és az ég találkozása. A horizont.
- Mit mondunk Alannak? -kérdezi.
- Miért?
- Hát hogy hova megyünk. Mert a délutáni után nem hiszem, hogy valaha fog engedni bármit is, amiben csak ketten veszünk részt -nem válaszolok. Mi történt délután? -Érted Harry!? Nem mehetünk sehová! Te nem mehetsz velem sehová. Én se veled. De mindketten ismerjük Louis Tomlinsont, és tudjuk hogy utálja a szabályokat, főleg Alan szabályait, ezért lázadni fogunk. Kell egy terv.
- Mi volt délután? -ennél a mondatnál leragadtam.
- Mi? -néz értetlenül -Épp az életemet mesélem...
- Azt mondtad a "délutáni után", mi történt akkor?
- Mond Styles, te hol voltál!?
- Öhm tudod "valaki" miatt nem aludtam ki magam az elmúlt napokban...
- És mégis tiltakoztál, amikor rád szóltam, hogy aludnod kéne -hárít el.
- Na látod, be is tartottam, csak kicsit később. Szóval elmondod mi volt?
- A hírek szerint egy csajt dugunk... vagy... egymást. Mindegy, a lényeg, hogy mindkettőnkről van kép, rólam ahogy felmegyek, rólad meg pár órával később ahogy lejössz és aztán van rólam és Evelynről, de az már az utcán. Millió hír van a neten. És Alan lebaszott. Komolyan, ember, hol voltál!?
- Jól van emlékszem, az arcomba ordított, csaj épp ébren álmodtam, vagy nyitott szemmel aludtam.
- Gratulálok. Alan szerintem azt hitte, ennyire elgondolkoztatott a mondanivalójával, és elszégyelted magad.
- Legalább biztosra veszi, hogy a holnapot nem együtt fogjuk tölteni -láttam meg rögtön a dolog jó oldalát.
- Oké, akkor azt mondjuk, hogy a családodnál vagy és én meg az enyémnél.
- Tényleg Lou -szólok halkan -Nem akarsz haza menni?
- Otthon vagyunk -válaszol és tudom, hogy direkt csinálja. Továbbra is bámulom kérlelően -Ah Styles, hagyd ezt a nézést. Megyek majd, de nem holnap. Nem nagyon bírják az új énemet.
Az új énje. Már nem az enyém többé.
- Ki van írva a házatokra, hogy "no smoking", vagy mi? -kérdezem, mert nem gondolom, hogy ezen kívül más változás érintené őket.
- Nem, dehogy, be lehet menni öltönyben -mikor pár pillanattal később leesik a dolog, nem tudom megállni, hogy felvihogjak, pedig nem érdemli meg, amiért lenézte az ugyanilyen kaliberű vicceimet. -Na Louis, ez most komoly, mi bajuk lenne veled?
- Az ami mindenki másnak -von vállat, mintha nem érdekelné - Hagyjuk ezt te is tudod. Már rég nem beszéltem velük, viszont mikor utoljára megtettem hallgathattam anyám ítélkezését arról, hogy, hogy élem az életem. Nem mintha sok köze lenne hozzá és a feléről nem is tud - teszi hozzá motyogva. Ez mind az én hibám... minden szar az életében, az én hibám, és jóvá kell tennem.

Fáradságunk valahogy elszállt és kicsivel később Louis szobájában a kupin fetrengve megvitattuk, hogy mi akarunk csinálni másnap. Elég sokáig fenn maradtunk emiatt, mert először nem jutott eszünkbe semmi jó, na meg aztán Lulu próbált minnél nagyobb hülyeségeket felhozni. Bevallom, én kezdtem a baromkodást azzal, hogy menjünk Narniába, miután elvetettük az olyan sablon dolgokat, mint mozi, vásárlás, kajálás, meccsnézés stb. Nem mintha mi ezeket nem szeretnénk (na jó Loulu nincs oda a vásárlásért, mindig próbál lebeszélni róla és győzködni arról, hogy online rendeljek, mert az, szerinte minden szempontból előnyösebb, így az esetek legalább felében megnyer magának, vagyis inkább addig nem hagy békén, míg otthon nem maradok.) Egyszerűen csak valaki extrát akartunk csinálni az extra napunkon, vagy Boo szavaival élve tökós nappá teszünk egy töketlent. Én arra szavaznék, hogy "feldobunk egy napot annyira, hogy a vége után se essen le", de ő lehurrogott, pedig szerintem vicces volt.
Szóval arról volt szó, kikapcsolódjunk, ézezzük jól magunkat (ez a legkönnyebb feltétel, hisz vele nehéz rosszul éreznie magát bárkinek is, kivétel ha az illető krónikus beteg) és ne vegyen minket észre senki, főleg Alan ne. Hát igen a "nem megyünk mi sehova, itthon xboxozunk egész nap" ötlet után/közben/előtt feladtuk, én bedobtam Narniát és mintha ezzel benne megnyomtam volna valami gombot, dőlt belőle az abszurdabbnál abszurdabb program lehetőség: bélyegmúzeum, porcelánbaba-múzeum, kutyakiállítás, verjünk csipkét, ugyan üljünk már be valami suliba tanórákra, pecázzunk egész nap, menjünk el a nemzetközi sajtfesztiválra és tömjük magunkat sajtgolyó különlegességekkel, eregessünk sárkányt, építsünk homokvárat, regisztráljunk egy társkeredőoldalra Giraffe Styles néven(hahaha), öltözzünk be néniknek és úgy járjuk az utcákat... stb csak hogy néhányat említsek.
Viccet félretéve, megint rájöttem valamire vele kapcsolatban. Úgy gondolom nehéz olyan dolgot találni amit ő még nem csinált. Ez igaz is, részben. Igaz, hogy csomó dolgot kipróbált a nyughatatlan: bungee jumpingtól a tevegelésen keresztül az írek lekváros-zsíros kenyeréig, ami egyébként Niall nagy kedvence fúj. De! Csomó alapvető dologban még sosem volt része, ami nekem hozzátartozott az élethez. Nem volt még farmon, nem etetett csirkéket, nem lovagolt ki, nem fürdött még jéghideg patakban, jó-jó ő nem volt cserkész, mindig is hangoztatja a szervezett csoportok elleni gondolkozását, holott ő a Doncaster Rovers egyesület és csapat futbalistája!!! Mi ez neki ha nem szervezet és leginkább szervezett csapatsport? A One Direction nevű, 5 tagú formációt már ne is emlegessük. Adja Isten, hogy egyszer megértsem ezt a sokszínű fiút!
Ami a legdurvább, hogy még nem volt komolyzenei koncerten, az operáról nem is beszélve. Nem evett még sajttortát, habár ezen gyorsan segíthetünk, süthetnék neki. Ilyen és ezekhez hasonló alapvető lemaradásai vannak. Pont a sajttortás derült ki a sajtfeszt kapcsán, én meg felhántorgattam a többit, csak a vállát vonogatta, nem nagyon érdekli, mert nem tudja mit hagy ki. De én természetesen nem fogom mindezt annyiban hagyni.
Miután leapadt a hülyeségtárunk néhány percig csak feküdtünk csendben a szònyegen. Idilli volt, csak attól féltem, hogy elalszik.
- Hazz -törte meg a csendet.
- Hmm?
- Mi lenne ha elmennénk fesztiválozni? Persze nem a sajttípusúakra gondolok -teszi hozzá mosolyogva, épp mikor már a nyelvemen volt egy sajtfesztes megjegyzés.
- Szeretném Louis, de először is, van valami mostanában? És ugye tudod, hogy csak egyetlen napunk van? -akkor először jutott eszembe, úgy mint "csak egy nap" eddig "teljes egész egy nap!" volt.
- Asszem van valami motoros rockfeszt ezen a héten.
- Imádok motorozni és hallgatunk rockot, de mégsem érzem úgy mintha ezt kéne tennünk.
- Jó, oké, akkor ezt ne erőltessük, csak ígérd meg, hogy nyáron elmegyünk egyre és sátrazunk meg koncertezünk, mint a normális emberek! -őszintén, tudnék-e nemet mondani?
- Megígérem -jelentem ki gondolkodás nélkül. Később jut csak eszembe Alan, meg a turné, amibe sűrűn benne leszünk egész nyáron.
- Akkor menjünk csak simán egy koncertre -gondolja tovább a dolgot.
- Na és kiére? -kérdezek vissza nevetve.
- Mittom én, csomó embert ismersz, azok közül csak turnézik valamelyik -sóhajtja.
- Ja, Ed Amerikában van -fordítom oldalra a fejem cinikus mosollyal.
- Hagyjuk -legyint -hacsak nincs repülhetnéked oda-vissza egy napon belül. Nekem mindegy, megyek ahova te -von vállat, miközben a telefonját nyomkodja.
- Tudod sátrazhatnánk fesztivál nélkül is -oldalazom közelebb hozzá, hogy lássam mit csinál. Torkomon akadt a szó.
- Loulu mi a faszt művelsz? -nyúlok a készülék után. A findloveonline regisztrációs oldala volt megnyitva. Név: Berry Gerard Stripes, magamról: van egy Ferrari kaktu gyűjteményem. Szerencsére még csak eddig jutott, mikor rajtakapom.
- Regisztrálok egy társkereső oldalra -motyogja, miközben fél kézzel tovább pötyögte a "magamról" részt, másik kezével engem próbált távol tartani a telefontól -Várj, mit mondtál az előbb? -nézett fel rám a képernyőről összeráncolt szemöldökkel.
- Csak kérdeztem, hogy mit csinálsz -már válaszolt rá, miért kérdezi? Nem foglalkoztam kérdő tekintetével, ami azóta is rajtam függött, hanem kicsit ráhasalva Loura próbáltam elérni kinyújtott kezében az iPhonet.
- Ja, az oké, de a mondat elején... minek szólítottál?
- Oh, jaj -állok meg egy pillanatra. Kimondtam volna hangosan, hogy Loulu? Francba! Pedig annyira ő, ez a becézés, de most majd leüt, ha így hívom. Lassan kellett volna hozzászoktatnom, kb egy év alatt sikerült volna, de most? Most kitörölteti az agyamból, ha kell orvosi beavatkozással. A szám valahogy rosszul működik. Időnként kiad magán olyan információkat, amiket nem kéne.
- Lounak -válaszoltam higgadtan, természetesen. Ez végül is igaz. Lounak hívtam megduplázva
- Aha, biztos a hallásom dupláz... -cinikus. Persze, hogy az. Louis mindig elkapja Harryt, Harry meg elvörösödik.
- Lehetséges -nézek rá és próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy rekedt a hangom és totál vörös a fejem. Inkább letettem a mobilról és visszafeküdtem a szőnyegre.
- Meleged van Hazhaz? -mosolyog szemtelenül. Oké, nyertél Loulu.
- Oké, úgy szólítottalak, hogy Loulu. Mostmár befejezheted -adtam meg magam.
- Hogy szólítottál? -emelte meg a hangját és könyökölt fel félig.
- Úgy szólítottalak, hogy Loulu. L-U-L-U -mondom én is hangosabban, artikulálva.
- Ne merd kimondani mégegyszer -suttogja összehúzott szemekkel, de láttam mosolyát a szája szélén.
- Igenis -vágtam rá, majd suttogva hozzátettem -Igenis Loulu.
- Én figyelmeztettelek Styles -szűri a fogai között és valamit nagyon írni kezd. Hagytam, hadd álljon bosszút a leendő randifiókomon, ha neki ez örömet okoz.
- Ami a sátrazást illeti, benne vagyok -veti oda a nagy gépelés közepette.
- Szuper -vigyorodok el -Szerinted a pincében még ott van Gemma fesztiválozós sátra? Ha nincs, kit hívjunk fel ilyen későn? Zaynnek volt egy, azzal mi van? És amúgy vehetnénk egyet és akkor lenne sajátunk -gondolkodok hangosan. Leginkább a plafonnak, mert ő nagyon belemerült valamibe.
- Kész -ül fel, egy idő után. Még kérdőn sem kellett néznem rá, folytatta -Név: Berry Jedward Stripes...
- Az előbb még Gerard voltam -vágtam közbe.
- Lehet, de úgyis oda vagy a Jedwardért és jobban illik az Edwardra -von vállat.
- Oda vagyok? Oda voltam! Ne hántorgasd fel a sötét múltam -temetem a tenyerembe az arcomat -Sőt az is túlzás, hogy voltam -próbáltam árnyalni a helyzetet -Inkább csak meghallgattam őket.
- Aha-aha, ezt ne nekem Hazz -mosolygott ki -na mondhatom?
- Ne, várj! Stripes, mint sztrippel?
- Á, dehogy. Stripes, mint csíkok. Ejnye Harold -néz rám csúnyán a kétszínű -Szóval Bogyó Jedward Csíkok, harminc éves agglegény, Londoni lakos...
- 30 ÉVES AGGLEGÉNY???-nem bírtam ki, hogy ne vágjak közbe -Ilyen szöveggel senki sem fog bukni rám -görbítem le a szám.
- Hehe, te csak ezt hiszem... -megijeszt a szeméből sugárzó huncut fény -Szerinted a szingli negyvenes korosztály mire bukik, ha nem a 30 éves agglegény kifejezésre?
- Annyi baj legyen -tettem túl magam rajta -poénnak megteszi.
- De ugye tisztában vagy azzal, hogy csajozni fogunk ezzel? Komolyan csajozni.
- Oké, csajozzunk komolyan -bólintok pókerarccal. Sosem gondolná komolyan -De mivelbketten vagyunk a nevünk miért nem...
- Larry Stylinson! -fejezi be a gondolatom diadalmasan.
- Az -bólintottam vigyorogva.
- Oké. Magunkról? -kérdezi, miután kitörli az eddigi baromságokat és átírja a nevünket.
- Magunkról: hajrá Pacers! -vágom rá. Louis szemforgatva eleget tesz kívánságomnak -Te jössz.
- 'speare fanok...
- Olvasók -javítom reflexből.
- Akár -legyint -Ideál?
- Kék szem -mondom gondolkodás nélkül, felmosolyog rám és beírja.
- Raszta haj -motyogja a hajamat feltűnően vizslatva.
- Göndör.
- Ha kifésüli -von vállat -Étkezzen egészségesen.
- Az uncsi -fintorgok.
- Khmm, leuncsiztad magad -ráncolja a szemöldökét.
- Ja, de egy kapcsolatban elég egy uncsi.
- Oké, de ez a hármas kapcsolat lesz. Te, én és a csajunk.
- És Keillát hova rakjam?
- Talán beleegyezek, hogy négyes legyen, de -emeli fel a mutatóujját -komoly szabályok vannak.
- Milyen szabályok? -nevetek.
- ...Azt még nem tudom -von vállat -illetve, már az aranyszabály megvan: szeresd feltétel nélkül Louist.
- Hű, ez elég is, ne legyenek túl nehéz elvárásaink, a végén még hoppon maradunk.
- Nehéz? Hát nehéz engem feltétel nélkül szeretni? -szegezi nekem a kérdést.
- Hát én például nem tudlak. Ugyebár ezt neken elnézzük, hiszen én is a leendő hármas vagy négyes alapítója vagyok, azaz kivétel a szabály alól -pislogok fel rá kérlelően.
- Én is alapító vagyok, mégsem kivétel a szabály alól, mert én úgy látszik képes vagyok a lehetetlenre és igazán szeretem Louis Tomlinsont -vágja hozzám fölényesen, aztán kicsit megakad -Te, Styles tulajdonképpen mit értesz az alatt, hogy nem tudsz feltétel nélkül szeretni?

- Lássuk csak, a feltétjeidért szeretlek, mert feltétekkel együtt vagy Louis -mosolygok, mert elképzelem piztaként.

- Nem vagyok pizza -ráncolja a homlokát -vagy ha mégis, akkor szarvasgombás, mert azt úgyse szereti senki, nem enne meg senki és örökké élhetnék.
- Megfeledkeztél valamiről, vagy inkább valakiről.
- Jó, igen, te szereted -forgatja a szemét -de te nem jelentesz veszélyt, sosem ennél meg egy pizzát, amit úgy hívnak, hogy Louis.
- Oké, igazad van -hagyom rá, pedig fogalmam sincs honnan veszi, hogy van neve a pizzáknak, de már nem akarok egy újabb vitába bonyolódni. Nem akarom, még két hét múlva is arról győzködni, hogyha pizza lenne, nem lenne Louis.
Igen, volt már rá példa, hogy valami baromságon ennyi ideig vitázzunk, pl tavaly valamelyik sokeszű, biztos az ír, némi hátsó szándékkal feltette nekünk azt a kérdést, hogy "melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás". Egy hónapon keresztül mindennap előjött ez a kérdés. Én persze váltig bizonygattam, hogy a tyúk volt előbb, mert Isten teremtette és a tyúk tojja a tojást, ami nélkül nincs tyúk. Erre jött a kicsi, hogy honnan tudom, hogy Isten nem tojást teremtett előbb, mert tojás nélkül nincs tyúk.
- Kész, fenn vagyunk -néz fel a telefonjából.
- Ennyi?
- Ja. Volt pár lényegtelen dolog, azt kitöltöttem random.
- Muti -nyúlok a telefonért. Nem bízok benne és a random dolgaiban.
- Nem -tartja el az iPhoneját a baloldalára, hogy messzebb vigye tőlem. Pont mint az előbb. Ha most állnánk, simán elvenném tőle, tekintetbe véve magasságát és karja hosszúságát. Felékönyökölök, hogy elérjem, de ő nyújtózkodik. Mikor épp megkaparintanám elvesztem az egyensúlyom és konkrétan ráesem.
- Szeretem ha rajtam fekszel, Styles, de erre nem voltam felkészülve -nyöszörgi.
- Gyengék vagyunk? -szemtelenkedek kicsit és mégjobban ránehezedek.
- Te biztosan -érzem a mellkasát nehezen emelkedni és süllyedni az enyém alatt. És az arcunk túl közel van, ahogy lenézek rá.
- Ezek szerint te nem vagy az -kövezkeztetek és eszem ágában sincs egy centit sem elmozdulni róla, pedig a feje már kezd vörösödni az erőlködéstől. El akarom érni, hogy szépen megkérjen. De a világért se tenné meg. Kicsit elhajolok, mire megkönnyebbülten néz rám, de csalódnia kell. Amíg nem ismeri el, vagy kér meg, addig én itt maradok. Lehajtom a fejem a mellkasa tetejére, szinte a nyakához és átölelem. Az érzés olyan ismerős, és nem akarom, hogy bevallja gyenge, hogy le kelljen szállnom róla. Nincs ésszerű magyarázatom erre. Azt hiszem csak olyan... jó így rajta feküdni, mint régen.
- Szerinted -kezdi lassan, pihegve -mit szólna Niall, ha most benyitna?
- Már hozzászokott -motyogom a pólójába.
- De az... rég volt.
- Rég -visszhangzom, szorosan behunyt szemmel.
- Harry -zihálta, úgyhogy muszáj volt kinyitnom szemeim. Észre se vettem mennyire magamhoz szorítottam. Gyorsan legördültem róla, hogy kapjon levegőt.
- Ne engedj el, csak hagyj életben -nevet, miután újra levegőhöz jut. Érzem ahogy elpirulok kissé, de nem mozdulok. Azt akarja, hogy... ? El sem hiszem, hogy újra így viselkedünk egymással.
- Visszajössz? -kérdezi halkan. Olyan jó neki, hogy sosincs zavarban.
- Persze -mosolyodok el szélesen és mostmár óvatosabban hajtom a fejemet a mellkasára.
- Szóval, hol tartottunk? Épp regisztráltunk -válaszol magának.
- Épp elakartam venni a telefonodat -javítom ki. Már nem érdekel az a szar oldal, se az, hogy hogyan töltötte ki. Csak az illata számít és a keze a hátamon, amit az előbb helyezett oda.
Csend telepedett közénk, ő gondolom a mobiljával volt elfoglalva, én pedig vele. Vagyis azzal, hogy ne nehezedjek rá teljesen.
- Louh -szólítom meg.
- Hm?
- Fáradt vagyok.
- Aludj -von vállat -Én ismerkedek.
- Akkor hova megyünk holnap?
- Sátrazni. Megbeszéltük, nem!? Van egy hely, ahol csak egyszer voltam régen, atra felé alig jár valaki, de igazából gyönyörű. Alig emlékszem, viszont van egy óriási szikla, még kicsi voltam és féltem felmenni. Egyszer elakartalak oda vinni.
- Komolyan? -suttogom.
- Igen még régebben. Megkeresem, hogy pontosan hol van.
- Jó nekem amúgy sem volt ötletem.
Pár percig a mobilját nyomkodja, és mikor már félig aludtam hirtelen felkiált, hogy megtalálta és ha ő vezet egy óra az út.
- De akkor korán kelünk, szóval lövik a pizsit kicsi Harry -nevet és megsimogatja a hátam.
- Nincs kedvem felkelni most -őszintén épp félig álmodok, nem is tudnék.
- Nekem mindegy -hallom a hangján, hogy mosolyog -Képzeld valami Karennel ismerkedek.
- Liam anyjával? -ásítok.
- Hülye -röhög, de legalább nevet és nem szól be a poénom miatt, mint általában.
- Aludj te is kicsi Loulu -mondom alig hallhatóan -Ne legyél holnap fáradt...
Még mond valamit, de azt már nem hallom, az álom teljesen beszippant.